Ritkán fordul elő, de azért elvétve mégis megesik, hogy két játék teljesen megegyező címmel jelenik meg, ennek egyik példája a Star Wars Battlefront 2, ami először 2005-ben jelent meg, majd most 2017-ben újra. Úgy látszik a Disney-korszak kifejezetten a már bevált formulákra alapoz.

A Battlefront 2 egyfajta jóvátétel a rajongók felé, hiszen az első rész sok kritikát kapott. Az alap verzióban mindössze 4 pálya volt, amit hamar meguntak még a legelvakultabb rajongók is. Ezt az EA DICE később azért jócskán kibővítette, de ezeket főként fizetős DLC-k formájában lehetett beszerezni, vagy borsos árú Season Pass vásárlásával biztosíthatták magukat a játékosok a friss tartalmakkal való ellátásról. Az aktív játékosok száma azonban hamar megcsappant, méghozzá oly mértékben, hogy bizonyos időszakokban több játékmódnál is arról tájékoztatta a játékosokat a rendszer, hogy most éppen érdeklődés hiányában nincs szerver. Márpedig ha az ember ennyi pénzt kifizet egy játékért, akkor természetes, hogy nem ezt várja el. Aztán sorra jöttek az egyre elképesztőbb akciók. Idén nyáron már 1500 Ft-ért lehetett megvenni az Ultimate Edition-t, ami az összes eddig megjelent tartalommal felszerelt változat. Eme vesszőfutást követően valami igazán nagy dobásra volt szükség a cég és a franchise hírnevének helyreállításához, és ez a dobás a Star Wars Battlefront 2.

Amit elsők között észrevesz egy rajongó az az, hogy az első rész kizárólag az eredeti trilógia témáit dolgozza fel, most viszont erősen hozzá akarnak minket szoktatni az új vonalhoz. Bár ugyanúgy benne vannak a régi hősök, de ezeket sok-sok játékóra után tudjuk csak feloldani. Ezzel szemben például Kylo Ren nemcsak alapból elérhető, hanem az előrendelői kártyacsomagokkal rögtön két Epic Star Card-ot is kapunk hozzá, ami jelentősen megnöveli a kelendőségét.
A grafika, a zenék és a Star Wars hangulat azt gondolom, hogy minden igényt kielégít. Az első rész látványilag kissé laposnak tűnt, közel sem volt olyan részletekben gazdag, mint az új rész. A Star Wars-os hangok egyébként is a gyengéim, de hogy egy játékban libabőrös legyek olyan apróságoktól, mint Starfighter Assault-ban egy csillagromboló hajtóművéből áradó ropogástól az számomra is teljesen új. És akkor még ott vannak a birodalmi TIE vadászok visítása padlógázon, vagy a Boba Fett Slave I szeizmikus bombájának hangja, amit anno az Episode II dvd változatán is visszatekertem vagy ötvenszer.

Nézzük a játékmódokat!

Offline módok

Az első részből többen hiányolták a sztori módot, most megkaptuk ezt is. Hosszúnak azért nem mondható, de két-három délutánt eltölt vele az ember, mire kipörgeti. 12 küldetés során kell egy ”el nem mesélt” történetet átélni, melyben egy birodalmi elit parancsnok(nő), Iden Versio kalandjait éljük át. Közben néha-néha kitekintünk egy hősös küldetésre is Leiával, Han Solo-val, Luke-al, majd végül Kylo Ren-nel is, bár ez utóbbi inkább csak amolyan bónusz küldetésnek fogható fel. A lényeg szinte mindig ugyanaz, jön egy csapat ellenfél, akiket leaprítva továbbmehetünk a következő pályarészre. Közben különböző új képességeket oldhatunk fel a pályán található ládákból, amelyekre érdemes odafigyelni, mert könnyen ott lehet ám őket felejteni!
A sztori mellett még számos csatát játszhatunk újra Arcade módban, ami hasonló elven működik, mint a multiplayer meccsek, csak ugye jóval könnyebb leaprítani 20-30 ellenséget egy lendülettel. Bár biztosan van olyan, akinek ez online sem jelent különösebb gondot.
Sajnos az online co-op lehetőséget kivették a játékból, pedig nekem nagyon tetszett, amikor éppen csak egy haverom volt Battlefront-képes, akkor lazításképpen rámozdultunk egy survival küldetésre, helyette kicsit rágyúrtak az offline osztott képernyős co-op módra.

Online módok

Multiplayer módokból kicsit szerényebb a felhozatal, mint az első részben, talán ennek pont ahhoz van köze, amit a bevezetésben is említettem.
A legnépszerűbb mód a Galactic Assault, itt 20v20 meccsekben harcol egymással két csapat, pályánként eltérő szituációkban. A cél többnyire az egyik csapatnak egy bizonyos feladat végrehajtása (valamit felrobbantani, elfoglalni) még mielőtt elfogy az embereinek utánpótlása, a másik csapatnak pedig meg kell akadályoznia a végrehajtást és a lehető legtöbb ellenfelet likvidálni. Hogy mennyi ideig tart egy ilyen meccs az nagyban függ a csapatok teljesítményétől, ha a támadó csapat már az első feladatot sem tudja végrehajtani, ott egyből vége a mókának, ha sikerül, jöhet a következő feladat. Általában 3-4 ilyen feladatot kell végrehajtani, amik jellemzően egyre nehezebbek.
Ebben a módban a 4 alap gyalogos kaszton kívül még számos erősebb gyalogos, jármű, vagy akár hős közül válogathatunk, persze csak miután elég pontot értünk el az adott meccsen. Mellesleg ez is egy jelentős változás az új részben, hogy itt a hősöket nem egy, a pályán található, bárki által felvehető power-up formájában szerezhetjük meg, hanem az adott meccsen megszerzett battlepoint-okat válthatjuk be hősökre. Vagyis az kapja a hősöket, aki jól és eredményesen játszik, nem pedig az, aki percekig ott csücsül a power-up várható megjelenési helyén!
A Starfighter Assault hasonló elven működik, itt viszont kizárólag vadászgépek állnak rendelkezésünkre 12v12 felállásban, melyekkel mindenféle vonónyalábokat, rombolókat és űrállomásokat kell megsemmisíteni vagy megvédeni. Hősökből itt sincs hiány, a már említett Slave I mellett Luke X-szárnyújától, Yoda vadászgépén át az Ezeréves Sólyom két változatáig minden van.
Emellett még vannak kisebb volumenű játékmódok. A Blast lényegében Team Deathmatch 10 a 10 ellen, ahol 100 kill elérése a célja a csapatoknak. A Heroes vs. Villains-ben hősök harcolnak hősök ellen, ezúttal viszont nincsenek mellettük feláldozható katonák, mint az egyben, csak simán 4v4 küzdelem hősök közt. Végül a Strike módban 8v8 küzdelmekben kell kisebb feladatokat végrehajtani, amolyan egyoldalú Capture the Flag-nek fogható fel, ahol az egyik csapat igyekszik bevinni a céltárgyat a bázisra, a másik csapat pedig mindent megtesz ennek megakadályozására.

A játék fejlődési rendszere elsősorban a már említett Star Card-okon alapul. Ezeket a kártyákat elsősorban ládákból szerezhetjük meg, amelyekből minden nap kapunk egy szerény változatot bejelentkezésünkért cserébe, továbbá a teljesítményünkért kapott crediteket is beválthatjuk Trooper, Starfighter vagy Hero crate-re (4000, 2400 és 2200 credites áron), amelyekben elsősorban a névadó típusú kasztokhoz kapunk valamit, de javarészt véletlenszerű kártyákat tartalmaz. Itt persze ne nagyon számítsunk 1-2-es szintűnél nagyobb kártyákra. Ha van egy kedvenc kasztunk, akkor érdemes inkább a crafting pontokból létrehoznunk/továbbfejlesztenünk a leghasznosabbnak vélt képességeket. Az alap kártyákat leszámítva a magasabb szintűek már rank-hoz és kártya szinthez kötöttek, de 2-3-as szintűekhez még nincsenek nagy követelmények és a crafting pont költségek sem vészesek. A 4-es szintű kártyáknak már komolyabb követelményük van, ezért ezeket már tényleg csak akkor csináljuk meg, ha nagyon elhivatottat vagyunk az adott kaszt/hős iránt.

A fejlődési rendszer szinte minden fórumon rengeteg bírálatot kapott és tömegesen megvádolják a játékot és persze a mögötte álló cégeket azzal, hogy egy teljes árú játékban további pénzt akarnak kihúzni a játékosok zsebéből, ha azok eredményeket akarnak elérni. Ezekkel a bírálatokkal nem tudok egyetérteni, nem tudom mit várnak el egyesek egy kifejezetten online alapú játéktól. Ha az ember igazán el akar mélyülni egy ilyen címben, akkor én speciel nagyon csalódott lennék, ha 5-10 vagy akár 20-30 óra játék után már mindent elértem volna, amit szeretnék. Az MMORPG játékok pont attól olyan sikeresek, hogy a játékosok előtt mindig van még fejlődési lehetőség és a rendszer mindig megajándékoz minket valami apró jutalommal, amivel ha nem is jelentősen, de egy kissé könnyebben boldogulunk majd a későbbiekben. Erről szól a játék. Ettől lesz még édesebb, amikor végre feloldod azt a hőst, vagy megszerzed azt a kártyát, fegyvert, amire már régóta vársz. És mi van akkor, ha más pénzért veszi meg ugyanezt? Semmi, csak annyi, hogy megfosztotta magát ettől az örömtől és még fizetett is érte. Utána rögtön kap egy fejest az első pályán és bosszankodik, hogy biztosan nem fizetett még eleget és végül sok-sok dollárral és fejessel később azt mondja, hogy ez a játék egy hulladék. Van ilyen. Találkoztam már olyan sráccal a GTA Olnine-ban, aki a fél fizetését Shark Card-okra költötte több hónapon keresztül és bár tele volt drága játékszerekkel meg sportkocsikkal, a küldetést mégis miatta kellett újrakezdeni, mert golyóállóvá nem vált egyiktől sem. Mi pedig a baráti társasággal délutánonként összejöttünk, hordtuk a lopott kocsikat, csináltuk a rablásokat és ugyanolyan cuccaink voltak, csak ezalatt jobban megtanultunk célozni és taktikusan játszani, mint ő a bankkártya adatok gépelése közben. Nem mellesleg nagyon jókat beszélgettünk és ökörködtünk közben.

Összességében minket nagyon megfogott az új Star Wars Battlefront 2, a játék grafikai része még sima PS4-en HDTV-n is lenyűgöző látványt nyújt multiban és egyszemélyes játékban egyaránt. Néha azért meg-meg akadt a játék, de vélhetően még finomítanak rajta némileg. A hangok, zenék teljesen eredetiek, de ezt el is várja az ember. A fejlődés lassú és vaktában lövöldözi a játék a kártyákat, de a crafting pontokkal fenntarthatjuk kedvenceink fejlődésének ütemét. A töltési idők nem mondhatóak rövidnek, de azért ki lehet bírni. Továbbá örömteli hír, hogy minden későbbi tartalom ingyenes lesz a játékhoz!

Nálunk a Star Wars Battlefront 2:

9/10

Állítólag még Karácsony előtt komolyabb leárazásra lehet majd számítani (az új film december 13-án kerül a mozikba), de aki nem bír addig várni, annak a hazai források mellett nyugodt szívvel tudjuk ajánlani az Amazon-t is, ahol kb 16 700 Ft körül lehet szállítási költséggel együtt beszerezni.

Az erő legyen veletek!

[amazon_link asins=’B01GVMZ8D4′ template=’ProductCarousel’ store=’A1F83G8C2ARO7P’ marketplace=’UK’ link_id=’ef569fe0-cdf6-11e7-bb42-5712e5588abf’]