Egy fájó kiesés margójára!

Véget ért egy újabb szezon. Kedvenc proclub csapatunk az MLE eSport sajnos kiesett a HPCL másodosztályából…
E szomorú esemény kapcsán, azért nem kíméltük a csapatkapitány Pedrot, hamar mikrofon végére kaptuk. Lássuk, mi történt:

Rossz kimondani, de muszáj: Kiesett az MLE eSport a másodosztályból. Kezdődhet minden előröl…
Hogy lehet felállni egy ekkora pofonból?
A ma reggel folyamán pont erről értekeztünk az Elnök Úrral. Nehéz dolog lesz az biztos, hiszen a visszaeséssel a források és lehetőségek is megcsappannak, újra kell építeni mindent. Felállni – ami számomra is teljesen ismeretlen dolog, hiszen ilyen fokú sikertelenségben az eddig eltöltött idényeim alatt (a HPCL kezdete óta csapatkapitányként/vezetőként vagyok a bajnokságban) sosem volt részem – csak kitartással lehet. Nehéz lesz, de kötelező gyorsan talpra állni és menni tovább… Csak hogy a közhely lexikont is felüthessem.

Szezon előtt, amikor beszélgettünk, az első hat hely volt a cél. Szezon közben, bár döcögve indult a szekér, de még azt nyilatkoztatod „Csalóka a tabella… …az ember az utolsó helyekről is felugorhat a tabella első felébe egy-egy jól sikerült forduló után”. Utána jött a LVL Up Esport elleni csata és 4 pont a zsebben, úgy tűnt minden rendben. Ezt követően viszont 5 ellenfél elleni 10 meccsen sikerült 2 pontot szerezni. Tudod már mi romlott el?
Ez egy hosszabb elemzést kíván majd meg. A szezon elején ugyan döcögött a gépezet, de jöttek az eredmények, aztán egyre inkább estünk vissza, talán kiismerték a játékunkat. Persze közrejátszott a néhány játékosnál tapasztalható elképesztő formaesés is. Gondolok itt főleg a támadóharmadban bemutatott hatékonyságra hisz a védekező középpályásaink jobb keypass/assist mutatóval rendelkeznek, mint a szélsőink (kivételt képez ez alól Nyári Laci, aki legalább rúgott gólokban hozta a szintet). Márpedig a szélsőjáték a siker egyik alappillére. Talán hamarabb kellett volna váltani (gondolok itt néhány játékosunk posztváltására és a felállás váltásra is). De ebben egyelőre túl sok a “ha” és a “talán”. Egy pár nap múlva, amikor átnéztem a meccseket és részletes statisztikákat, valószínűleg okosabb leszek. Mindemellett persze a hibaszázalék is hatalmas volt a játékban, rengeteg labdát adtunk el a középpályán, hátul pedig fordulóként legalább 2 gólt eredményező súlyos egyéni hibát követtünk el… …ez pedig nagyon sok.

Akkor erre még visszatérünk később. A záró fordulóban azért (az utolsó helyezett) Sons of Dárdai ellen csak jött két győzelem, 7 rúgott góllal. Bár a végelszámolásban nem számított, de azért csak lehet egy csekély gyógyír a történtekre. Hogy látod, lehet erre alapozni a következő szezont, vagy inkább a mostani csapat szép búcsúja volt ez a két mérkőzés?
Mindenképpen váltani kellett az utolsó meccsekre, valami kellett amivel megnöveljük a támadóhatékonyságot. Az utolsó napon 4 meccsen 10 gólt szereztünk, tehát ez a része sikerült is. Sajnos most a Nutri8 ellen a védelem mondott csődöt. Természetesen erre lehet és kell is alapozni, de mindenképp kell minőségi erősítést hoznunk ahhoz, hogy egyből vissza tudjunk jutni, ami egyébként a vezetőség kitűzött célja a női labdarúgó csapathoz hasonlóan.

A 10 gól tényleg megsüvegelendő. Összességében a 36 rúgott gól sem kevés – az 5. legtöbb gólt szerezte az MLE a másodosztályban – viszont az általad is említett védelem nem volt igazi. A 3. legtöbb gólt (41) kaptátok a szezonban. Év közben is többször nyilatkoztad, hogy kicserélődött a védelem, és ez egy gyenge pont lehet. Utólag persze mindig okos az ember, de nem lett volt célszerű hátra állítani a rutinos rókákat (László Úr, Stolee, vagy akár jómagad) és onnan kezdeni az építkezést? Hisz a „tavaly” harmadosztályban szerzett bronzérem – többek között – a stabil védelemnek volt köszönhető.
A legnagyobb probléma az volt, hogy hiábavaló lett volna egyetlen rutinos játékost hátravinni, ha a védelem 5 tagjából (a kapust is beleszámolom) mindegyik csinál olyan hibákat, amiből az ellenfél gólt szerez. Önmagában nem magával a védekezéssel volt gond, hanem az egyéni megmozdulásokkal, aminek a kinevelése nagyon nehezen ment (sőt leginkább sehogy), de ennek ellenére is azt mondom, hogy a gyenge helyzetkihasználás jelentette a fő problémát. Folyamatosan szoros meccseken vesztettünk pontot és sajnos egy-egy hiba mindig benne volt a játékunkban. Viszont ha a meccsenkénti 4-5 100%-os ziccerből maximum egyet tudunk belőni, az sokkal nagyobb veszélyt jelent egy olyan csapatnak, aki az esetek többségében dominálja a mérkőzéseit és támad. Ha nem mennek be a helyzetek, egyre feszültebb lesz a hátsó alakzat és egyre jobban benne lesz a hiba lehetősége a játékban. Emellett pedig nagyon kell a jó kapusteljesítmény is és a bravúrok, ami tavaly egész szezonban ott volt, most pedig sajnos az első pár forduló után teljesen eltűnt…

Év elején azt nyilatkoztad nekünk: „rossz szemmel nézzük, ha az ember nem ismeri be a hibáit és nem látja valósan saját magát.” Egy ilyen kiesés után elengedhetetlen az önkritika a teljes csapat részéről. Most sok mindenkinek a szemére lehet vetni a történteket. Nem forr az „öltöző”? Hisz az indulatokat muszáj kiadni. Vagy most kezdődnek „a nagy elbeszélgetések”?
Úgy érzem, hogy a játékosok többsége tisztában van azzal, hogy ha valamit nem jól csinált. Ezt talán bizonyítja, hogy a mérkőzésektől ma reggelig többen is kértek bocsánatot a csapaton belül a teljesítményük, a kevés edzésmunka vagy a hozzáállás miatt, amiért egyébként már többen azt is előre vetítették, hogy amennyiben nem lesz szükség rájuk a jövőben, akkor harag nélkül távoznak majd. Azt szerencsére egyáltalán nem tapasztalom, hogy egymás torkának esnének a játékosok és egy-két ember nyakába akarnák varrni a kiesést. Mindenki tisztában van vele, hogy a kiesés is “csapatmunka” volt. Sajnos ez így van, valóban, talán két játékost tudnék mondani akit ki tudok emelni amiatt hogy a szezonban stabilan jó teljesítményt nyújtott.
A tapasztalatom az, hogy az egyéni elbeszélgetéseknek nincs sok értelme. Sokkal inkább híve vagyok annak, hogy ha valakinek véleménye/bánata/baja vagy az álljon ki a csapat elé és mondja el ott. Egy csapat, egy szív… és annak kell dobognia…

Az MLE kerete mindig is különleges volt és nem csak a lányok miatt. Egy olyan magra épül, akik mind pécsiek, sokan gyerekkori jó barátok, jól ismeritek egymást. Ám egy ilyen kudarc után, adja magát a kérdés: mi lesz most a kerettel? Azt már tudjuk, hogy „a kapitány nem hagyja el a süllyedő hajót”, és vajon a többiek? Nyáron mindig nagy a játékos mozgás, a harmadosztály nem túl vonzó, sok csapat keres majd embert, illetve látva az elmúlt szezon eredményeit, az se lenne meglepő, ha a teljes újrakezdés mellett döntenél. Van gond elől, van gond hátul. Nagy mozgás lesz?
A mag valószínűleg továbbra is megmarad, de abban biztos vagyok, hogy lesznek távozók is. Akiről személy szerint tudok, az Balogh Nicole akinek a csapata – a rendes futballl csapata – indít e-sport szakosztályt és így a maradása is igen kétségessé válik. Természetesen a játékosmozgást nagyban felgyorsíthatja az új játékosok érkezése is, hiszen olyan játékosnak nincs túl sok értelme itt maradnia (feltéve hogy stabil játéklehetőséget szeretne) akinek a helyére esetleg sikerül első osztályú spílert hozni.
Az átigazolási időszakban egyértelmű a cél: olyan játékosokkal kell erősíteni, akik valóban extra teljesítményre képesek és kiemelkedő játékosok. Természetesen ezeket a terveket keresztülvághatja a kiesés, de reménykedem benne, hogy akikkel hetekkel ezelőtt beszélgettem az esetleges ideigazolásukról, őket a tény hogy nem másod- hanem harmadosztály lesz, nem tántorítja el.

Kellemesebb vizekre evezve. Ezek szerint a cél továbbra is változatlan: Pécset felhelyezni az e-sport térképre. E vonalon azért (a sportszakmai eredményektől függetlenül) sikerült eredményeket elérni. A legnagyobb durranás valószínűleg, hogy személyesen (saját standdal) voltatok kint a Gamertechen. Illetve a facebookon is szépen növekszik a követőtáborotok. Azt hiszem kijelenthető, hogy ez a rész siker a szezonnak. Változik valami a brandingben a kiesés miatt? Mi a következő lépés?
Ez egy összetett kérdés. Maga a szezon a brandépítés szempontjából elképesztően sikeres volt. Rengeteg támogatót/partnert sikerült bevonzani köszönhetően annak, hogy tényleg kint vagyunk mindenhol, ahol csak lehet a Gamertechtől a női BL döntőn át az iregszemcsei majális kupáig. Természetesen ezt nem szeretnénk megállítani, sőt magasabb szintre szeretnénk emelni a dolgot saját kupa szervezésével is, valamint a női bajnokság kezdetével lesz még egy nagy durranás, de azt nem szeretném még lelőni.
A brandingben természetesen ez fog kisebb-nagyobb változásokat hozni, de ugyanúgy szeretnénk folytatni a melót vele, sőt ha elég ügyesen mozgatjuk a szálakat talán-talán kiesés miatti támogatás kiesések ellenére is tudunk majd előnyt kovácsolni a helyzetből: gondolok itt pl. a kiesésről szóló MLE cikkről, ami miatt több elismerő üzenetet kaptam, mint az elmúlt 2 szezonban bármiért.
Az mondjuk számomra egy elég fura érzés, hogy az ellenfelek közül több játékos/vezető is üzenetet írt, hogy sajnálják a kiesésünket. Amit egy kicsit nehéz hova tenni és feldolgozni azok után hogy szezonokon keresztül a dobogóért harcoltunk és nem nagyon volt olyan aki szimpatizált velem… vagy akármelyik csapatommal… Most mi lettünk a szimpatikus vesztesek. Fura érzés… Ez talán az érme kicsit kopott másik oldala.

Előreláthatólag október környékén kezdődik a következő szezon. Mennyi pihenőt kap a csapat? Mikor kezdődik az alapozás?
A szezon várható kezdése az október vége-november eleje. Hivatalosan nem jelentettük ki hogy lesz bármennyi pihenő is, de most mindenkinek szüksége van egy kis időre ahhoz, hogy feldolgozza az eseményeket. Várhatóan az aktív edzések az Öregfiúk VB befejeztével kezdődnek majd, az július vége felé.

Végezetül, üzennél-e valamit a szurkolóknak, szponzoroknak, játékosoknak e kudarcos szezon után? Mire számíthatnak az új szezonban az MLE-től?
Azt hiszem ebből a szempontból is hű maradok önmagamhoz. Ne számítsanak semmi jóra, annál nagyobb pozitív csalódásban lesz részük! Amúgy feljutunk a p****ba 😀