Ha 2017-ben a gamer közösség tagja voltál minden bizonnyal hallottál már az Ubisoft Division nevű játékáról. Sokat futott a játék, produkált legnagyobb eladásokat, voltak problémák az indulás körül, voltak bugok (amiket azóta se mind javították), de alapvetően az év egyik legjobb játéka volt. Március 12-én a Goldosok – köztük én is – nekiláthattak a 2. résznek, ahol még mindig Amerikában vagyunk, még mindig egy biotámadás után vagyunk (néhány hónap csúszással az első részt követően), szóval sok dolog nem változott, csak a helyszín: New York utcái után ügynöki feladataink Washingtonba hívnak minket, ahol úgyszint szükség van egy kis rendrakásra. Hogy hogy sikerült az Ubisoft legújabb játéka? Olvasd el tesztünket!

A vírusokat senki nem szereti

Mielőtt belevágnék, néhány szó az alapszituációról: 2015 van, év vége felé járunk, pontosan fekete péntek napján beüt a krach (meg a biofegyverzet): egy fertőzött pénzzel terjedő vírus kezdi el szabdalni a manhattani lakosságot. Néhány nap alatt megtizedeli a népességet, így a kormány dönt: aktiválja a Division ügynököket, hogy kiderítsék ki és miért kent be egy rakás pénzt bacival. Az alvó ügynökeket az állam képezte ki, akik feladata a nagyobb problémák helyrerakása: ez történik az első részben is – és a második rész éppen innen folytatja a sztorit. Hét hónap telt el, az emberi lakosság elég nagy hányada elkapta a vírust, a Division ügynökei még mindig próbálják tisztítani a terepet, majd a prológus során jön a hívás: Washington D.C.-t megtámadták, ha elesik a város, elesik az ország is, így útra kelünk felkenni a helyi rosszfiúkat a falra. Vannak lázadó szervek, korrupció, na meg halálos vírus, szóval elég rossz a helyzet: ha ezt valahogy meg akarjuk oldani, akkor össze kell szednünk a jófiúkat, és együtt kell tevékenykednünk. A sztoriról hogy ne spoilerezzek legyen elég ennyi, elég hamar belevághat a játékos a lecsóba.

A probléma a sztorival nem az írókon múlt. Elég sok amerikai történelmi elem kerül valahogy új köntösbe a játék során, van lázadás, van árulás, korrupció – az Ubisoft nyilatkozata szerint sose politizálnának a játékban, ettől függetlenül a támadókat nem túl nehéz összehasonlítani egy átlagos szélsőjobboldali szervezettel, a korrupció folyamata sem ismeretlen (nem részletezném, a játékélmény végett). A probléma inkább a játékmenettel van: egy idő után a küldetések alapjai nagyon monotonná válhatnak, ha valaki nem fogékony erre. Felvesszük a küldit, lövöldözünk, néhány ellenséget megölünk, jön egy nagyobb ellenfél, lootolunk, majd ismétlés. Persze az előző mondat nagyon elaprózza és kiforgatja az egészet, de nagyjából erről van szó (közel sem annyira rossz a helyzet, mint az Anthem esetében, nem kel aggódni).

A játék során jónéhány elemet és rengeteg XP-t oldhatunk fel mellékküldetések segítségével, ezeknek a száma nőtt, sokkal több lett, már-már azt mondanám, hogy túltolták. Washingtonban rengeteg a tenni való, tényleg minden sarokra jut egy bázis, egy mellékküldetés, egy storyküldetés, vagy egy elfoglalható terület, ami úgyszint fejlődés az első részhez képest (ahol a tartalom kissé kevésre sikeredett induláskor).

Jó jó, megmentettük a várost?

Mindenképp külön fejezetet érdemel az endgame tartalom. Az első rész egyik legnagyobb megjelenéskor jelen lévő hibája ennek hiánya volt, tanultak belőle: a fő sztori kivégeztével (figyelem, spoiler, menj tovább egy bekezdést, ha nem szeretnél semmit megtudni a sztoriról) egy új frakció jelenik meg, A csapat neve Black Tusk, akikhez képest a Hyenák piti bűnözők csúzlival. Igen imba fegyverekkel (és fegyverrel felszerelt robotkutyákkal) el is foglalják a várost, az eddig megszerzett területekkel, mindennel együtt. Innentől az a cél, hogy újra megcsináljuk a fő területek feloldását, és nem mondhatom rá azt, hogy monoton: mivel az ellenfelek teljesen mások, új metodikával felszerelve, így kb. olyan, mintha egy teljesen új történetet vihetnénk végig. Inkább modanám egy új sztorielemnek, egyáltalán nem éreztem azt, hogy most grind hegyek várnak rám.

Washington, Te csodás

A második részre két évet vártunk: ezalatt szerencsére változott az évszak is, az első rész havas területeihez képest Washington sokkal színesebb, szebb, változatosabb. Sok helyen teret hódított a természet, ami jót tett a játéknak, sokkal kevésbé éreztem egyhangúnak a várost. Az épületek nem álltak helyre, New Yorkhoz hasonlóan itt is romosak a házak, és javarészt azok között bóklászunk még mindig a sztori és a freeplay során, de ahogy írtam, a fények, a növények hangulatosabbá teszik az egészet, jóval élhetőbb és élvezhetőbb lett. Még mindig egészen interaktív minden terület, szinte minden harc során rá tudtam robbantani a Hyena (ellenséges csoport) 1-1 tagjára valamit, szóval ha szemfülesek vagyunk, könnyen kivégezhetjük ellenfeleinket a városnak köszönhetően.

Kinek van több fegyvere a környéken

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom mi történt a harcrendszerrel: nem túl sokat változott, de amiben igen, abban pozitívan, amiben nem, azok pedig az első részben is jól megformált elemek voltak. Alapvetően az ellenfelek sokkal okosabbak lettek az előző 2 év során, most már nem csak állnak és lőnek, mozognak, próbálnak úgy helyezkedni, hogy ránk lássanak, bekerítsenek, ami alapvetően jól megy nekik, főleg akkor, ha hozzám hasonlóan megszoktátok a Division első részében, hogy egy fedezék mögül szétlövök mindenkit. Az új részben ez már nem fog működni, állandóan mozognunk kell, ha nem akarunk golyót kapni, ami igazából a jól megvalósított mozgásnak köszönhetően nem okoz problémát, már az első részben és könnyú volt a navigáció különböző pályaelemek védelmező falai körül. Ezen felül az elérhető fegyverek száma is nőtt, melyek sokkal jobban vanank balanszolva az első részhez képest, már számít, hogy milyen típusú fegyver van a kezünkben (az első részben is számított, de a legkisebb pisztollyal sem volt nagy kaland fejre lőni, most már azért ez problémás).

Nem csak a játék, az ügynök is fejlődik

Már az első résznek is igen komoly része volt karakterünk skillfája, a második részre ezt a blokkot is fejlesztették, jó irányba. Még mindig rengeteg képesség közül választhatunk, ezeket pedig további pontokkal külön-külön specializálhatjuk. Vannak a második körös fejlesztések közül átlagos dolgok is, például a kis lövőtornyunk lőtávja ilyen (kétségkívül hasznos dolog amúgy), de vannak egészen menő megoldások is, például a drónunknak megtaníthatjuk, hogy a szebb napokat is látott lőtörnyunkat megjavítsa. A lehetőségek száma nőtt, mindenki meg fogja találni a neki legjobb megoldást.

Online shooter

Igen, a játék még mindig online alapokon nyugszik, adott PvE és PvP tartalom, talán itt történt a legkevesebb változás: még mindig akár egyedül akár csapattal apríthatjuk a rosszfiúkat, van klán rendszer, szóval a szociálisabb játékosok megtalálják a sztoriban a társaságot, az első részhez hasonlóan a matchmaking könnyű, 1-1 gombbal hívhatunk pajtikat. A PvP rész még mindig a Dark Zone nevű területekre van limitálva, ebből egyelőre 3 darab jutott a második részben. Ha társaságot kerestek a játékhoz, mindenképp keressétek fel Division 2 csoportunkat!

Érdemes megvenni?

Kijelenthető a nyitóhétvége után, hogy pozitív fogadtatást kapott játék. Változott a táj, a sztori, kicsit szebb is lett a játék, és amúgy egész élvezetes a játék, de nem beszélhetünk világmegváltó játékmechanikai módosításokról. Idén ez már a 2. Ubisoftos játék, amire inkább mondanám, hogy milyen szép nagy DLC lett (ala Far Cry New Dawn), mint hogy második rész (a Far Cry legalább nem kapott külön számozást). Nem mondom, hogy nem fogok több tíz órát beletenni a játékba, mert tényleg jól sikerült, de az első részbe is benne van ugyanennyi órám, szóval a játékot szerettem már 2017-ben is, örülök, hogy jött folytatás, de lehetett volna valamivel több, valamivel újabb, valami újító mechanikával, ha ez már egy új rész és nem egy DLC egy kiegészítő vagy bármi. Sok mindenben javult a játék, ami a kezdeti bugok ellenére is jól játszható lett, mondhatni tökéletesítve lett. Mindenképp pozitív az endgame tartalmakat érintő bővítések, illetve a régi zavaró elemek megoldása, tehát a játék fejlődött kétség kívül. Ha szereted a shootereket, vagy szeretted az első részt, akkor ezzel is jól elleszel, szóval mellélőni nem lehet vele, csak kicsit keserédes az egész, kicsit többet vártam, ezt inkább mondanám egy tökéletesített első résznek, mint egy másodiknak.

Gyertek a Division 2-es csoportunkba, ha társakat kerestek!

Ha tetszett a bejegyzésünk, a reklámra való kattintással tudsz minket támogatni! Köszönjük ;)!