Devil May Cry V teszt – az ördög sírjon, mi nevetünk

A hack&slash játékok egyik alapműveként emlegetett Devil May Cry sorozat március 8-án újabb résszel lépett a porondra. A széria rajongójaként hónapokkal ezelőtt előrendeltem a Capcom játékát, pár héttel ezelőtt előkerült a 4. rész is egy kis vérfrissítés gyanánt, hogy meglegyen a démonölős alaphangulatom. A nagy várakozás mindig azzal veszélyeztet, hogy nem tud felnőni hozzá a kiadott játék, de itt szó sincs erről: egy mesterműről van szó, ami a kicsit DLC gyanús Far Cry New Dawn és egy kissé bugos Anthem után úgy kellett, mint egy falat kenyér, technikailag a munkaidő tudta csak megtörni a 3 egymást követő végigjátszást. Nézzük miről is van szó!

Aki nem ismerné a játékot (pedig nehéz elkerülni, hiszen ott a játék, a manga, az anime), azoknak összefoglalnám miről is van szó: alapvetően hack & slash és akciójáték keverékéről beszélünk. Van benne némi horror vonal is (egy Resident Evil rész lett volna az első rész), de nem kell tartani tőle, én például a Slenderman első papíjráig sem nagyon bírtam, ez a játék nem para ilyen szempontból. A DmC főhőse Dante, aki a családi hagyományokat követve elmegy démonokat vadászni: immáron az 5. részben. Családi dráma, bosszúhadjárat, volt eddig minden, az új részben pedig új karakterekkel, hibátlan grafikával és játékmenettel, végig akciódús harcokkal, és igen látványos kombókkal leptek meg minket. Eddig is volt némi démoni erő, 1-2 elég király kard, pisztoly, sok démonvér, laza mondatok – ezek természetesen még mindig hozzák a megfelelő szintet. Alapvetően a 4. rész akarta lezárni a szériát, de annyi nyitott kérdés, lezáratlan szál maradt a játékban, hogy bűn lett volna a rajongók felé nem kiadni még egy részt.

Sztori

A prológus egyből bedob a lecsóba: démonölő barátainkkal épp egy eléggé élő..épületbe? hatolunk be, hogy a nemrég öntudatra ébredt Urizel nevű démoncsókát lapátra tegyük. Sajnos rosszul mértük fel az erőviszonyokat, 2 társunk a földön, Dante épp átrepül a térképen, és Nero személyében jómagunkat is elég hamar kiütnek. Danténak köszönhetően lehetőségünk nyílik elfutni társunkkal, V-vel, de a többiek nem ilyen szerencsések. Pár hónapot ugrunk, és belevetjük magunkat a sztoriba. Alapvetően a harcok végett végig izgalmas a játék, vannak fordulatok, melyeket nem lőnék le, a vége viszont kissé kiszámítható lett. Ettől függetlenül 3. végigjátszásra is találtam még új dolgokat, titkos küldetéseket és persze kihívásokat is, csak a lezárás lehetett volna pofásabb, simulhatott volna jobban az eddigi befejezésekhez. A játék élvezetéhez nem szükséges az előző részek ismerete, persze nem baj, ha tudjuk ki kit irtott ki meg kinek a tesója kicsoda, de enélkül is élvezhető a szoftver.

Démonölő brigádunk

Három játszható karakterrel nyomulhatunk a történet során, mindegyik hős külön-külön stílust képvisel. Alapvetően a harc célja ugyanaz, de maga a rendszer, a különleges eszközeink és persze maga az eszköztár különbözik.

Első karakterünk Nero, aki a 4. rész után kicsit kevesebbel tért vissza, épp egy karnyival rövidebb, melyet a Devil Breaker nevű eszközzel pótol. Az új végtagjának köszönhetően cserélgethető a főskillek sokasága, ebből elég sok áll rendelkezésre a játék során, az új játékmenetnek az alapját képezi az eszköz. Irónikusan a devil breakerek könnyen törnek, így ha kifogyna a játékos, a jó öreg kard pisztoly duó és a különböző kombók ugyanúgy rendelkezésre állnak. Nero alapvetően kemény de néhol megtört stílussal viszi a hátán a játékot, a csattanós beszélgetések királya – Dante után.

Nero nyers közelharci stílusával szemben az újonc démonölő V a távolsági megoldásokat részesíti előnyben. Maga a kissrác kicsit emós, kicsit művész, nehéz hova elhelyezni, mindenképp érzékenyebb mint Nero, megfontoltabb. V nem igen harcol, hanem kis démonállatkáit küldi harcba, amég Ő távolról figyel, és a megfelelő időben lecsap. Démonkái közé egy beszélő varjú, egy nagy fekete cica, és egy óriás tartozik, akik különböző kombókkal teszik helyre a démontársadalmat. Mindenképp jó pont a Capcomos srácoknak V stílusának bevezétése, mely komoly vérfrissítést hoz az eddig megszokott és általános közelharccal szemben.

A kiadó a 3. hőssel biztosra ment, természetesen itt van mindenki kedvence, Dante is, aki a megszokott stílusával és hatalmas fegyverarmadával tért vissza még egy rész erejére. Az all star démonvadász most is szempillanat alatt hozza a látványosnál látványosabb kombókat, repülés közben szórja az áldást a démon-hordákra. Miután Neroval és V-vel végigtoltunk pár pályát, Dante feloldásával annyi lehetőség tárul hirtelen a játékos elé annyi kombóval, melyet megszámolni is nehéz lenne. Csak felsorolásként: 2 pisztoly, 2 kard, démonná változhat ha úgy tartja kedve, rengeteg, tényleg, rengeteg! feloldható eszköz (egy démonölő motor, sose gondoltam volna hogy ezt így le fogom írni), és ez mint nagyon imba lett. Tényleg, nem is értem Dantet a játék elején hogy ütötték ki. Bárkit felpofoz, miközben benyög néhány laza sort, és még a dzsekije sem sérül. Hiába öregedett, viszi a játékot.

Kihívás?

A játék talán egyetlen egy dologban nem tudta hozni a vártakat, az pedig maga a nehézség. Alapvetően 2 szint áll rendelkezésre az induláskor, Human és Demon Hunter nehézségek, a Humannal kezdtem a sztori végett, itt egyszer sem ment le a HP-m a feléig sem, de Demon Hunter szinten sem izzadtam le. Talán egyszer ha haltam, de az is inkább baki volt mint a játék nehézsége. Éppen ezért álltam neki a következő szintnek is a teszt előtt, a Son of Sparda-nak: na ez már hozta a DmC szintet, amit vár az ember. Ezek felett is van még 2-3 szint, szóval rendben van a cucc, nem kell félni, csak mintha az alapszintek eddig nehezebb szintről indultak volna.

A sztori amúgy 15-20 óra alatt probléma nélkül végigtolható, ha nem sietünk, a Demon Hunter szinten próbáltam minél gyorsabban végigfutni, ott 10-12 óra volt ez maximum. Adott elég sok átvezető videó, több órányi kaszabolás. A pályák ugyan fixek, de annyi minden van elrejtve itt-ott, titkos kihívásoktól kezdve gyűjthető cuccokig meg démonvérig, hogy a 3. végigjátszásra is maradt még mit felfedezni. Az újrajátszhatóság adott, a kombók végett, a gyűjthető tárgyak végett, a nagyobb kihívás végett, ha fogékony vagy a hack&slash vonalra, akkor többször elő fogod venni a játékot. Minden egyes új körben továbbvisszük a feloldott cuccokat és skilleket, szóval egyre több eszközzel vághatunk bele 1-1 játékba.

Oké, a démonvilágba költözök, ha így néz ki

Egy szóval: gyönyörű. A Capcom RE Engine motorja odateszi magát, a PS megint kapott egy játékot, mely egész szépen ki tudja használni az eszköz adta lehetőségeket. Már a demonál is látszott, hogy nagyon rendben van a játék, de a különböző pályák során van néhány olyan elem, mely annyira szépre sikeredett, hogy a God of War vagy a Red Dead Redemption 2 vígan veregeti meg a játék vállát. Nem csak maguk a pályák , de a kombók is annyira látványosra sikerültek (főleg Dante esetében), hogy élvezet nézni ami történik (még ha nem is mindig látod ezt). Nem laggolt be a játék, nem volt FPS drop, nem estem textúrába, nem dobott ki véletlenszerűen a játék, ezek lehetnének alap dolgok, de az utóbb megjelent játékok végett ez mindenképp pozitív előny. Egy nagyon komolyan felszerelt játékot kaptak a rajongók.

Érdemes megvenni?

Ha tetszenek a hack&slash játékok: igen. Ha tetszenek az akciójátékok: igen. Ugyan vannak csiszolandó elemek a játékban, például az endgame tartalom nekem kicsit hiányzott, illetve lehetett volna a sztori kicsit fordulatosabb, de alapvetően az egyik legjobb akciójátékról van most szó. Nagyon kevés ilyen jól összerakott játék jelenik meg az utóbbi időben, így minden apró hibájával együtt is egy kötelező darab ha valaki fogékony a játékra. Igen, én rajongó vagyok, épp ezért fogom még két-háromszor mindenképp végigtolni a játékot, de azokat is le fogja kötni a játék, akik nem ismerik a szériát (és nekik legalább nem fog hiányozni az annyira jó koncepció mint ami az első részben volt). Az open world játékok korában a DmC V egy annyira jó koncepciót hozott, ami felüdülés a játékos társadalomnak.

Ha tetszett a bejegyzésünk, a reklámra való kattintással tudsz minket támogatni! Köszönjük ;)!