Az idei évre eddig nem jutott túl sok PS4 exkluzív játék, épp ezért vártam a Bend Studio játékát úgy, mint egy falat kenyeret: nem mondom, hogy nem volt még olyan játék, ami ne kötött volna le pár napra, de igazán jó sztorival vagy élménnyel még nem gazdagodtam idén, pedig a 2018-as év a God of Warral vagy a Spidermannel igencsak elkényeztet. A Days Gone régóta készül, és régóta tolják: 2018-as megjelenés is volt a levegőben, majd 2019 eleje, majd végül 2019 áprilisában került a polcokra. A Bend Studio több, mint 20 éves múlttal rendelkezik, első játékát 1996-ban dobták a piacra, de igazán jó, nagy játékkal (leszámítva 2 Uncharted részt, mint Golden Abyss és a Fight for Fortune, illetve a Syphon Filter 1-2-3 címeket) nem rendelkezett: amiben jók voltak a srácok, az a sztorik vezetése, írása. Ami még mindenképp a játék mellett szól, hogy magyar felirattal érkezett, így ha nincs angol nyelvtudásunk, akkor sem lesz gond a történet követésével. A tesztből kiderül, hogy sikerült-e most is megfelelő minőségű történetet összedobni, és ha igen, akkor sikerült-e igazán jó, AAA játékot kiadniuk!

Alapvetően a játék egy poszt-apokaliptikus, nyitott világban játszódik, Oregonban (vagyis az inspirálta, mondjuk úgy, hogy hasonlít). Volt már ilyen játékunk, ha az idei palettát nézzük, akkor is (aka. Far Cry New Dawn), meg amúgy is, szeretett konzolunkra az utóbbi néhány évben mérhetetlenül sok nyílt világgal rendelkező játék esett be, melyek jobbnál jobbak: ki ne hallott volna már a Witcher 3-ról, vagy a Skyrimről, esetleg a Fallout sorozatról? Szóval nem kis fába vágta azt a bizonyos fejszét a kiadó, konkurencia van bőven. Mivel tud többet a játék? Alapvetően a nyitott világon túl jelen van jónéhány szerepjáték-elem, a képességpontoktól kedve egészen az eszközkészítésig, továbbá a játékban megtalálható egy kevés horror elem is, hívjuk túlélő-horrornak ezeket az elemeket. Még erre sem mondaná jó szívvel az ember azt, hogy ez mennyire egyedi ötlet: nem, ezeket már mind láttuk. Ami miatt mégis szívesen gondolok vissza a játékra, az bizony a története: kiemelkedően jó, tipikusan olyan, aminél nehezen teszed le a kontrollert, mert kíváncsi vagy mi fog történni a következő küldetésben.

A játék főszereplője Deacon St. John, baráti körökben csak Deek, Őt irányítva tudhatjuk meg, hogy mik a túlélés alapvető szabályai. Deacon alapvetően egy nagyon könnyen szerethető karakter, kemény, ha szükség van rá akkor segít az ártatlanoknak, ott van, ha kell, a barátaiért bármit megtenne, olyan sötét hős jellem. Az alapszituáció elég problémás: egy betegség rohamszerűen végigrohant a világon, amitől a fertőzöttek eszüket vesztve, agresszívan kezdtek el viselkedni. Ezek mellett a fizikumuk is változott, az étkezési szokásaik is, alapvetően elvadultak: egy nagyon durva és erős veszettségszerű betegségre kell gondolni, csak sokkal durvábban. Gondoljunk rájuk úgy, mint zombik, csak mégsem zombik, ők beteg emberek – szóval csak zombi-szerű lények, Freakerek, magyar nyelven korcsok. Deek szabadúszóként tevékenykedik, ahogy belecsöppenünk a játékba, már két éve végigsöpört a fertőzés a világon, a túlélők legtöbbje vagy táborokban, vagy szektákban, vagy útonállóként csapatba verődve élik életüket. Mi ahol kell, segítünk, legjobb barátunkkal egyetemben, Piással – csavargóként telnek napjaink. Táborok között teljesíthetünk küldetésetek, segítve vagy az egyik, vagy a másik tábort.

Több szálon fut a történet, a túlélésen túl ott van a betegség nyomainak vizsgálata, Piás segítése, és persze a fő történetszál: Sarah, feleségünk keresése. A „világvége” kirobbanásakor Saraht egy helikopterrel elszállítják egy sérülés végett, és 2 nap múlva, a találkozási ponton Deekék már nem találnak semmit a táborból, a korcsok felszámolták azt, Sarah ezzel együtt meghalt – de Deacon sose adja fel a reményt. Ennél többet a sztoriról mondani bűn lenne: alapvetően fordulatokkal teli a játék, volt néhány „váó” pillanat a végigjátszás során, olyan pillanat, amire nem számítottam (és a fősztori végeztével összesen további 4 főtörténethez kapcsolódó küldetés van, melyek közül az egyik… nem tudom, talán az egyik legnagyobb fordulat volt az utóbbi időben, amire azt mondtam, hogy folytatást ide, most). 30-nál is több órát ígért a kiadó, és nem hazudott: az átvezető videókkal együtt bőven 40-45 óra volt, mire a történet végére értem, és még bőven volt mivel foglalkozni. A videókat érdemes egyébként végignézni, jól sikerült animációkról van szó, jó szerepekkel.

Vágjunk is bele, vesézzük ki a játékot: kezdjük a világgal! A nyitott, Oregon alapján összerakott vidék jól sikerült. Hozza a világvége hangulatot, a 2 év alatt látszik, hogy a természet utat tört magának, illetve a betegség, és vele együtt a korcsok elterjedésének nyomai is szemmel láthatók a tájon.  Amit ki kell emelni, és amitől tényleg kitűnik a játék a nyílt világot prezentáló játékok közül, az a napszakok és az időjárás változása. A játék során minden időjárási viszonnyal találkozhatunk, napsütéstől kezdve az esőn át a havas tájakig mindennel találkozhatunk, és olyan minőségben tálalják nekünk ezt, ami egy külön élmény. A hóban csúszkálunk, az esőben is körülményesebb a vezetés, és ezen túl, talán az egyik legszebb éjszakai égboltot nyújtja a játék.
A világ kialakításán túl piros pont jár a táborok és korcs-fészkek kialakításáért (a hordák otthonára gondolva, nem a sima fészkekre). Minden pont jól bejárható volt, a korcsok területeinek kialakítása pedig pixelpontosan történt: a hordák kiirtása már-már élvezetes, ahogy felfedezzük a környezet adta lehetőségeket, az tökéletes.
A táborokból összesen 5 lesz a játékban, ahol különböző szabályok szerint élnek az emberek: ezekbe betekinteni mindenképp tanulságos, összevethetjük a totális demokráciát és pacifizmus világát a munkatábori vagy katonai táborokkal.
Egy – legalábbis számomra – zavaró pont volt: a víz és az úszás. Deacon nem tud úszni. Vagy ha tud, nagyon gyengén. Az van, hogy pár lépés után a játék figyelmeztet, hogy forduljunk meg azonnal, vagy halál: és nem viccelnek. Pár másodperc után halál. Nincs túl sok víz a játékban, de ha belemennénk.. búcsúzzunk az életünktől. Olyan 2-3szor szembesültem ezzel a játék során, szóval nem volt túl gyakori, de az a pár alkalom kiakasztó volt.

A következő pont: játékmenet. A játék alapvetően ahogy már írtam, egy túlélő-horror, annak minden viszonytagságával. Deeket irányítva különböző küldetéseket teljesíthetünk, melyekből több fajtával találkozhatunk a játék során: van, hogy útonállókat kell eltakarítani, van, hogy meg kell mentenünk valakit, esetleg különböző ellenőrzőpontok felszabadítása, de van kőegyszerű küldetés is, juss el A pontból B pontba. Ezeken túl természetesen ott vannak a korcsok: ezeknek (vagy, mivel emberek, nekik) a gyilkolása folyamatos feladat, legyen szó akár teljes hordák megsemmisítéséről vagy fészkek takarításáról. A küldetések teljesítése fontos: elsősorban ezzel halad előre a történet, de a feladatok elvégzésért tapasztalati pontokat kapunk, amikkel fejleszthetjük képességeinket, pénzt kapunk érte, illetve nő a reputációnk az adott táborokban, amikkel új eszközöket oldhatunk fel. És mik segítenek a küldetések elvégzésében? Elsősorban fegyverarzenálunk, melyeket meg is vásárolhatunk, de le is gyárthatunk (kétkezi fegyvereket), de gyárthatunk gyógyító eszközöket, állóképességet növelő italokat, bombákat is. A fegyvereken túl a másik legjobb barátunk a motorunk lesz, melyet ápolnunk kell, fejlesztenünk. Fontos is, hogy erre is ügyeljünk: nem egyszer húzhat ki kellemetlen helyzetekből kétkerekű paripánk. Figyelnünk kell az állapotára, ha sokat ütközünk, akkor tönkre mehet – javítása egyszerű, ócskavas segítségével bármikor helyre hozhatjuk. Ezen túl tankolnunk kell, állandóan jószágunkat, de ez sem olyan rossz, mint elsőre hangzik, a játékban figyeltek arra, hogy kb. bárhol találjunk egy kannányi benzint vagy egy elhagyatott benzinkutat. Plusz a táborokban ezeket egész olcsón megoldja nekünk a helyi szerelő.
Még egy fél mondat a horror jelzőről: én személy szerint nem bírom a horrorokat, a Resident Evil sorozatok dobozait is kerülöm, de ez a játék nem okozott problémát. Persze, zombik, vannak sötét barlangok, meg néha a nyakunkba ugrik valami, de ilyen infarktus-hangulatom nem volt a játék során. Alap adrenalin szintet ad a játék, de ennyi.

Egy „zombis” játék egyik alappillére maguk az ellenségek, azon belül is a zombik. Ahogy már írtam, nem zombik, korcsok – ezek alapvetően a világban élnek, velünk együtt mozognak, alszanak, esznek, isznak. Megtalálhatók technikailag bárhol, legalábbis ha kis létszámra vagyunk kíváncsiak, illetve korlátozott számban (nem kell aggódni, azért jópár van belőle) hordába verődve találhatunk több 100 korcsot. Több fajta korcs van a játékban, az egyszerűbbeket egy lövéssel megölthetjük, de vannak nagyobb darabok is, zúzók, akikkel a küzdelem bizonyos szinten kihívás, mert annyi életük van mint egy lónak, és akkorát is rúgnak, mint egy ló. Vannak kisebb korcsok is, melyek beteg gyerekek: őket könnyen kivégezhetjük, de sunyik, sokszor a hátunkra tapadva vesszük csak őket észre. Ezen felül vannak még fertőzött madarak, farkasok, medvék, meg ezekből vannak nem fertőzött lények is, ők is nekünk jönnek, ha tehetik: összefoglalva van kihívás az ellenfelek között. Amit tudni kell, hogy sajnos nem lettek túl okosak az ellenfelek. Van, akihez szemből osontam oda és szúrtam le, de nem zavarta, volt, hogy 5 ellenfelet szúrtam le egymás után, úgy, hogy egymás mellett álltak, szóval itt még fejlődhetne a játék. A kiadó mentségére szóljon, a hordák kivégzése viszont élvezetes, sokan vannak, nem egyszerű végezni velük, és a környezet kihasználása tökéletes.

Amiért fekete pontot adhatnánk a Bend Studionak, azok a technikai problémák. Alapvető probléma, hogy a betöltési idők nagyon hosszasra sikerültek – PS4 Slimen teszteltem a játékot, ott volt, hogy egy percet vártam. Fontos, hogy ez egyszer volt egy perc, ami egy nyitott világ esetén még elfogadható. Ami már kevésbé, hogy a játék betöltése után néha várnunk kell még a textúrák betöltésére külön, illetve a játék során 4szer estem be a tájak alá. A MI butaságát is ide sorolnám, lehetnének okosabbak az ellenfelek. De ami sajnos rettenetesen sokat ront a játékélményen, az az optimalizálás hiánya. Sajnos a játék néha-néha belassul, nem kicsit, érezhetően. Nem 1-2 FPS-ről beszélünk, olyan 10-15 értékcsökkenést tapasztalhatunk.

Összefoglalva a Days Gone alapvetően egy remek sztorival megáldott, fordulatos játék, így az egyjátékos játékok kedvelőinek kötelező vétel: egy élmény végig játszani a játékot. A  Bend Studio srácai nem tették le a spanyol viaszt, bejáratott megoldásokkal érkeztek, de ettől rossz lenne egy játék? Nem gondolnám, olyan recepttel rakta össze a játékot, mely olyan elemeket használ, amik együtt bizony élvezetesek, lekötik az embert. Ha szerettétek a Last of Us történetét, és a Far Cry 5 világát, vagy akár csak az egyiket, akkor ezzel a játékkal se problémátok! A bugok kijavítása valószínűleg csak idő kérdése, ezen hosszú távon nem kell aggódni. Csak ajánlani tudom a játékot!

Ha kérdésetek lenne a játékról, várunk a csoportunkba, melyet ide kattintva érhettek el!

Ha tetszett a bejegyzésünk, a reklámra való kattintással tudsz minket támogatni! Köszönjük ;)!