Kedves naplóm. A mai reggel a szokásos módon kezdődött. Már amennyire szokásosnak mondható. Ez volt a negyedik reggelem ezen a pokoli helyen, tehát már négy napja annak, hogy a gép lezuhant és még csak most jutott időm írni. Továbbra sem találkoztam senkivel, aki túlélte volna a balesetet és a fiamnak, Timmy-nek sincs nyoma. Biztosan él még, mert ott volt velem a baleset után, de valaki ölbe vette és eltűntek, én pedig elájultam. Mire magamhoz tértem, csak a sok holttest és a roncs darabjai voltak körülöttem. Szerencsére volt a gépen még ennivaló és találtam pár hasznos dolgot: gyógyszert, üdítőt, ruhákat és egy fejszét. Elindultam a part felé, hátha találkozok valakivel, vagy be tudom tájolni magam. Mikor odaértem, meg is láttam néhány alakot arrébb a parton és elindultam feléjük. De azok nem hétköznapi emberek voltak, hanem valamiféle kannibál törzs tagjai vagy az ég tudja mik. Egyáltalán nem voltak barátságosak, még jó, hogy nálam volt az a fejsze. Aztán még többen jelentek meg az erdőben és inkább átúsztam egy közeli kis szigetre. Nagyjából akkora, mint két tanterem, úgyhogy elég szűkös és esténként rettenetesen hideg van, de ide valamiért nem tudnak átjönni. Tegnap leöltem két teknőst és építettem egy hússzárítót, most azon száradnak. Remélem délutánra már ehető lesz, mert már csak egy csokim maradt a gépről és nagyon éhes vagyok. A teknőjükből vízgyűjtőt tákoltam, de még egyszer sem esett, amióta itt vagyok. Ma megint visszaúszok a partra, gyűjtök egy kis fát az erdőből. Láttam néhány őzet hajnalban, ami jópár napra elegendő ételt biztosítana. Ezek a vademberek egyre gyakrabban és egyre többen járnak erre. Biztosan rám pályáznak, de eszem ágában sincs meghalni, ha már idáig eljutottam. Remélem nem náluk van Timmy és még életben van. Életben kell lennie. Ebben teljesen biztos vagyok, mert megnéztem a trófeákat és az egyiket akkor kapom meg, ha száz nap után mentem meg, szóval élnie kell. Meg kell találnom…

Nagyjából így nézne ki annak a játékosnak a naplója, aki már eltöltötte az első óráját a The Forest című, méltán népszerű játékban, amelyet az Endnight Games fejlesztett és adott ki 2018. november 6-án PS4-re. Ha nem hangzana ismerősnek a kiadó neve, az azért van, mert a kis kanadai cégnek ez az első játéka. Mindössze 125.000$-os kezdeti büdzsével kezdték el fejleszteni, majd a PC-re kiadott Early Access verziókból befolyó bevételekből csiszolták tovább. Csak összehasonlításképp:
Witcher 3 – 81 millió $
Destiny – 140 millió $
Tomb Raider – 100 millió $
Bár ezek nyilván a magasabb költségvetésű címek és lássuk be, a Forest technikailag a közelében sincs ezeknek a játékoknak, mégis lenyűgöző, hogy ennyi pénzből össze tudtak hozni egy olyan alkotást, ami képes a játékos figyelmét elrabolni ilyen vetélytársak mellett.

Ahogy az a bevezetőben már körvonalazódott, a történet egy utasszállító repülőgép lezuhanásával kezdődik, amelyet –többek között- hősünk, Eric Leblanc és fia, Timmy szenvednek el valahol Kanadában egy titokzatos félszigeten. Látszólag csak ők élték túl a becsapódást, ám Timmy-t valaki rejtélyes módon elviszi, aminek mi tehetetlen tanúi lehetünk. Ezt követően kezdődik el a harc a túlélésért, ellenfeleink pedig az éhség, a szomjúság, a természet és egy rejtélyes kannibál törzs lesznek. A végső cél nyilvánvalóan a fiunk megtalálása, ez azonban nem könnyű feladat. A Forest ugyanis nem jelöl ki célpontokat, vagy ad egyértelmű utasítást arra, hogy mi a következő lépés. Helyette van egy túlélési útmutatónk, amibe hősünk időnként jegyzetel néhány apró feladatot, de alapvetően nekünk kell felgöngyölítenünk a cselekményt, olyan apró nyomokból, mint egy hátrahagyott gyerekrajz, összefirkált fotó, újságcikk és hasonlók. Ennél fogva nehéz is spoiler-mentesen írni a játékról, hiszen az alapfelállást leszámítva minden történeti elem (még a hősünk neve is) egy információ morzsa a játékban, amit a játékosnak kell felfedeznie.

A játék során elsősorban gyűjtögetni, craftolni, építeni és harcolni kell, amellett, hogy közben hősünk fizikai szükségleteit ki kell elégítenünk. Az éhség csillapítására eleinte a gépről származó csokik is megteszik, de hosszú távon érdemesebb vadászatból fedezni a betevőt. A nyers húst a tábortűzbe helyezve megsüthetjük vagy szárítón kiszáríthatjuk, de ha már szereztünk fazekat, akkor azt a tűzre helyezve megtölthetjük hússal és fűszerekkel, ami a körülményekhez képest fejedelmi lakoma. A szomjúság ellen szintén a gépről tudunk némi üdítőt szerezni, idővel azonban stabilabb forrásra lesz szükség. Teknősök páncéljából tudunk készíteni vízgyűjtőt, ami esőzéskor megtelik és kiváló minőségű vízzel lát el. Ihatunk tavakból, patakokból is, ami egy kevés sebzést is bevisz, hiszen ez nem teljesen tiszta víz, de megteszi. A tengervízzel ne is próbálkozzunk, viszont ha a korábban említett fazék a birtokunkban van, akkor megtölthetjük vízzel és felforralhatjuk! Az éj közeledtével érdemes biztonságba húzódnunk, amire a legjobb egy biztonságos helyre felépített bázis, ahol kipakolhatjuk a napi zsákmányt, tudunk aludni egyet és nem fagyunk meg, hiszen esténként hűvös van Kanadában.

A harcrendszer meglehetősen egyszerű, ám annál kevésbé megbocsátó. A védekezést (L2) nagyon sokat kell használni, mivel az ellenfeleink keményen odacsapnak még a legkönnyebb fokozaton is. A lényeg az időzítés, vagyis akkor támadjunk, amikor az ellenfelünk nem fog, vagy nem tud, amikor viszont felénk rohan, akkor védekezzünk. A két leghatékonyabb módszer az ellenfelek kiiktatására a klasszikus fejlövés és a tűz. Utóbbihoz molotov-koktélt tudunk készíteni piából és ruhából, majd egy jól célzott dobással lángra lobbanthatjuk ellenfeleinket, de akár molotov-csapdákat is felállíthatunk, csak nehogy pont mi lépjünk bele. A fejlövés megvalósításához nyílra és íjra lesz szükségünk, de jobb, ha készítünk egy céltáblát és egy kicsit gyakorlunk, ugyanis célkereszt -a legtöbb játéktól eltérő módon- itt nincs.

Akiknek egy jó játéknál elengedhetetlen, hogy az technikailag lenyűgöző legyen (grafika, animáció, hangok, zene) azoknak semmiképp nem ajánlott a Forest. Ha csak abból indulunk ki, hogy a teljes mérete 5 GB körül mozog, akkor nagyjából sejthetjük, hogy mennyire kell lekorlátoznunk az ilyen jellegű elvárásainkat. Olykor azért vannak jól elkapott képi hatások, de alapvetően olyan érzés, mintha egy közepes minőségű, 7-8 éves játék lenne felskálázva. Az animációk elég kezdetlegesek a mai mércéhez képest és hajmeresztő bugokkal sem ritkán találkozunk. Például ha egy őzet megcsapunk fejszével, akkor futás közben is megáll egy helyben és türelmesen megvárja, míg bevisszük azt a maradék 2-3 ütést, ami még kell neki. Ez mondjuk éppen nem olyan nagy gond, de történt olyan is, hogy a tutajra felszállva az egyszerűen kilőtte magát és nagyjából 2km-rel odébb, egy szikla peremén állt meg. Azért nem ez a jellemző, de mondjuk úgy, hogy elég csiszolatlan játékról van szó.

Az egyjátékos mód mellett lehetőségünk van akár négyen is összeállni és közösen szembeszállni a veszélyekkel. Ilyenkor a játék némileg nehezít a körülményeken, de összességében sokkal könnyebb és kellemesebb élményt nyújt, sőt, igazából ez az a része a játéknak, ahol igazán ki tud teljesedni. Ugyanis egyedül borzalmasan nyomasztó a játék és egy csinosabb bázis felépítése is rengeteg időbe telik. Többen (minél többen) viszont nagyon jól be lehet osztani a feladatokat: van, aki fát vág, egy másik hordja azt a bázisra, a harmadik vadászik, tollat gyűjt és főz stb. Ha pedig megjönnek a vademberek, sokkal könnyebb együtt túljárni az eszükön, mind egyedül szembeszállni a sokszor 6-8 tagú hordával. A közös barlanglátogatások pedig felejthetetlen élményt nyújtanak. Amikor egy vaksötét barlangban, gyújtóval világítva majd’ orra esünk, alig tudjuk felmérni, hogy egyáltalán mi van körülöttünk és találunk egy megcsonkított holttestet imádkozó pózba állítva… aztán jön egy hátborzongató hörgés valahonnan… de honnan? Mindenki forgolódik: ”Ti látjátok?” ”Hol van??” ”Itt van b****eg! Vigyázz!”. Ráadásul maga a tájékozódás is igazi kihívás. Térképet és iránytűt ugyan lehet szerezni, de azt minden alkalommal elő kell venni és megnézni, ráadásul a térképet hősünk kezdi el rajzolni a megszerzéstől kezdődően, tehát igazán hasznossá csak idővel válik.

Érdekes módon a többjátékos mód egyszerre ad biztonságérzetet és közben fokozza a játék hangulatát. Azt fontos megjegyezni, hogy többjátékos módban mindig az egyik játékos a házigazda, a többiek pedig hozzá csatlakoznak. Ez ugyan nem kavar be az egyszemélyes mentésünkbe, de a többieknek is mindig menteniük kell az állásukat és csak az eredeti ’host’ tudja indítani azt a játékmenetet, tehát célszerű a legaktívabb játékosnak bevállalnia ezt a szerepet.

A Forest összességében egy érdekes és sajátos játékélményt nyújt. Szinte teljesen a saját mechanizmusára épül, nincs benne átvezető videó (kivéve az elejét és a végét, de az nem ”átvezető” ugyebár), párbeszéd vagy hasonló elem. A története és annak prezentálása nagyon sötét és talán sok játékosnak nem is teljesen világos, hiszen szinte rögtön a kezdés után mehetünk is a végjáték helyszínére (előtte elég a búvárfelszerelést felcsípni) és gyakorlatilag bázis, vadászat, nyomozás stb. nélkül is elmondhatjuk, hogy végigjátszottuk. A legtöbbet a közös co-op lehetőséggel tudjuk kihozni belőle, amire könnyen rávehetjük barátainkat, hiszen a játék már megjelenéskor is nagyon szerény árazású volt, cikkünk írásakor (2019. 04. 11.) pedig 5.190 Ft.-os alapár helyett kínálják 3.690 Ft.-ért. Manapság több stúdió is sorozatban gyártja a tucatjátékokat, amik alig tartalmaznak újítást az előző részekhez képest és bőven 20.000 Ft fölötti összeget kérnek értük. Ezúton is sok sikert kívánunk az Endnight stúdiónak és reméljük, hogy hamarosan ők is meg tudják mutatni, hogy mit képesek dollárok tízmillióiból összehozni.

Link a storehoz: https://store.playstation.com/en-hu/product/EP0238-CUSA12398_00-THEFOREST0000000

Ha tetszett a bejegyzésünk, a reklámra való kattintással tudsz minket támogatni! Köszönjük ;)!